A LÉLEK ELTÁVOZHAT

"Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?" (Zsid 10:29)

Akik elutasítják Isten Lelkét és távozásra késztetik őt, nem tudják, hogy Sátán hová fogja őket vezetni. Amikor a Szentlélek eltávozik az embertől, önkéntelenül meg fogja tenni azokat a dolgokat, melyeket egykor - helyesen - bűnnek ítélt. Ha nem hallgat a figyelmeztetésekre, akkor olyan csapdába fogja ejteni önmagát, amely - mint Júdás esetében is - árulóvá és vakká teszi őt. Lépésről lépésre Sátán nyomdokait fogja követni. Ki tud ezek után bármilyen célból harcolni vele? Talán a lelkészek fognak könyörögni velük és értük? Minden szavuk semmitmondó mesének tűnik előttük. Az ilyen lelkek Sátánt választották társuknak, félreértelmezik a kimondott szavakat és torz megvilágításban jutnak el elméjükhöz.

Azok, akik Isten Lelkét megszomorították, az Isten szolgái által hozzájuk intézett minden kérlelést értelmetlennek találják. Félreértelmeznek minden szót. Kinevetik és kigúnyolják a Szentírás figyelmeztetéseinek legünnepélyesebb szavait is, melyek hallatán remegnének, ha sátáni megbízottak nem babonáznák meg őket. Hiábavaló minden hozzájuk intézett felhívás. Nem hallgatnak meg sem feddést, sem tanácsot. Megvetik a Lélek minden könyörgését és áthágják Isten parancsolatait, melyeket egykor védelmeztek és felmagasztaltak. Nagyon illenek magatartásukra az apostol szavai: "...kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?" (Gal 3:1) 

Saját szívük tanácsait követik, míg az igazság nem lesz többé igazság számukra. Barabbást választották, Krisztust pedig elvetették.

Létfontosságú, hogy Isten minden igéjével éljünk, máskülönben régi természetünk újra és újra előtérbe kerül. A Szentlélek, az igazság megváltó kegyelme teszi szívben eggyé egymással és Istennel Krisztus követőit. Csakis ő tudja kiűzni az ellenségeskedést, az irigységet és a hitetlenséget. Ő szentel meg minden vonzalmat. Ő szabadítja meg Sátán hatalmából és viszi vissza Istenhez a vágyódó és sóvárgó lelket. Ez a kegyelem hatalma. Ez az isteni hatalom, melynek befolyására megváltoznak a régi dolgok, szokások és gyakorlatok, melyeket ha mégis dédelget a lélek, elválasztja magát Istentől. Így megy végbe lélekben a megszentelődés, folyamatosan előre haladva és növekedve. (Review and Herald, 1897. október 12.) 

A SZENTLÉLEK ELLENI BŰN

"Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek." (Mt 12:31) 

Azoknak címzem e sorokat, akiknek volt világosságuk, akiknek voltak előjogaik, akiket figyelmeztettek, akiknek könyörögtek, s akik nem tettek határozott erőfeszítéseket azért, hogy teljesen alárendeljék magukat Istennek. Figyelmeztetlek titeket, hogy féljetek attól, nehogy elkövessétek a Szentlélek elleni bűnt, s így - miközben erkölcsi közönybe süllyedtek - magatokra maradjatok, és sohase nyerjetek bocsánatot. Miért engeditek meg magatoknak, hogy továbbra is a Sátán iskolájába járjatok, és olyan tevékenységeket folytassatok, melyek lehetetlenné teszik a megtérést és a megújulást? Miért álltok ellen a kegyelem közeledésének? Miért mondjátok, hogy "Hagyj magamra!", hogy majd később kérjétek Istent, hogy adja nektek a vágyat, ami már addig is a tiétek volt?

Akik ellenállnak Isten Lelkének, úgy gondolják, hogy majd egyszer a "jövőben" meg fognak térni, amikor felkészültek arra, hogy határozott lépést tegyenek a megújulás felé; de a megtérés akkor már felül fogja múlni erejüket. A nekik adott világosság és előjogok szempontjából sötétségben lesznek azok, akik visszautasítják, hogy a birtokukban lévő világosságban járjanak.

Senki se tekintsen úgy a Szentlélek elleni bűnre, mint valami rejtélyes és meghatározhatatlan dologra. A Szentlélek elleni bűn az, amikor valaki kitartóan visszautasítja, hogy válaszoljon a megtérésre szólító hívásnak. Ha elutasítod, hogy higgy Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltódban, akkor a sötétséget szereted és nem a világosságot, azt a légkört szereted, amiben az első nagy hitehagyás is megtörtént. Ezt a légkört választod ahelyett a légkör helyett, mely az Atyát és a Fiút övezi, és Isten szabad választást enged neked. Azonban egyetlen lélek se csüggedjen el: a Mester egyetlen lelket sem enged elesni, aki küzd azért, hogy az ő akaratát cselekedje. Bízz Istenben! Az Úr Jézus bizonyítékát adta annak, hogy végtelenül értékesnek tart téged. Elhagyta királyi trónját, elhagyta a királyi udvart, istenségét emberi természetbe öltöztette, szégyenteljes halált halt a Golgota keresztjén, hogy téged megváltson. (Review and Herald, 1897. június 29.) {YRP 35.4}

NE SZÓLJ A LÉLEK ELLEN!

"Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik." (Mt 12:32) 

Röviddel ezelőtt történt, hogy Jézus másodszor művelt olyan csodát, mellyel megszállott, vak és néma embert gyógyított meg, ezért a farizeusok újból megvádolták: "Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket." (Mt 9:34) Krisztus nyíltan megmondta nekik, hogy ha a Szentlélek munkáját Sátánnak tulajdonítják, elvágják magukat az áldás kútforrásától. Akik úgy beszéltek Jézus ellen, hogy nem vették észre isteni természetét, azok a Szentlélek által még beláthatják és megbánhatják tévedésüket, és bocsánatban részesülhetnek. Krisztus vére minden bűnt lemos, bármilyen legyen is az, ha a lélek megbánja és hisz; ám ha valaki elutasítja a Szentlélek munkáját, az oda kerül, ahol nincs számára megtérés, sem hit.

Isten Lelke munkálkodik a szívben, s ha az ember készakarva utasítja el, és sátáninak minősíti, akkor azt a csatornát vágja el, melyen át Isten kapcsolatba léphet vele. Ha egy lélek végleg visszautasítja a Szentlelket, akkor Isten már semmit sem tehet érte.

Nem Isten vakítja meg az embereket, nem Ő keményíti meg szívüket. Ő világosságot küld, hogy kijavíthassák hibáikat, biztos útra vezeti őket. Ennek a világosságnak az elvetése miatt vakul meg a szem, keményedik meg a szív. A folyamat sokszor fokozatos, szinte észrevehetetlen. 

Az ember Isten igéjéből kapja a világosságot, szolgái által vagy Lelkének ereje által. Ám ha ezt a fénysugarat nem veszi figyelembe, a lelki felfogás részben eltompul, s a világosság következő megnyilatkozását kevésbé tisztán érzékeli. Így sűrűsödik a sötétség, míg végül is éjszaka lesz a lélekben. 

Ez történt a zsidó vezetőkkel is. Meggyőződtek a Krisztust kísérő isteni erő felől, de hogy ellenállhassanak az igazságnak, a Szentlélek munkáját Sátánnak tulajdonították. 

Ezzel tudatosan választották a csalást, alávetették magukat Sátánnak, és ettől fogva már az ő ereje befolyásolta őket. (The Desire of Ages, 321-323. oldal) 

MOST VAN ITT A BŰNBÁNAT IDEJE

"Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja." (2Kor 6:1-2)

P. testvér azt kérdezted, hogy elkövetted-e a bűnt, melyre nincs bocsánat sem ebben az életben, sem az eljövendőben? Válaszom ez: Nem látok semmi bizonyítékot arra, hogy ezt tetted volna. Mi is a Szentlélek elleni bűn? Szándékosan a Sátánnak tulajdonítani a Szentlélek munkáját. Tegyük fel például, hogy valaki tanúja az Isten Lelke különleges tevékenységének. Meggyőző bizonyíték birtokában van, hogy valakinek a tevékenysége összhangban áll a Szentírással, a Szentlélek tanúsítja a lelkének, hogy a munka Istentől származik. Később azonban kísértésbe esik: gőg, önhittség, vagy más ördögi vonás lesz úrrá rajta és elveti e tevékenység isteni eredetének összes bizonyítékát: kijelenti, hogy amit azelőtt a Szentlélek hatalmának ismert el, azt a Sátán hatalma vitte végbe.

Isten az ő Szentlelkének közvetítésével munkálkodik az ember szívén. Ha valaki szándékosan elveti a Szentlelket és kijelenti, hogy tevékenysége a Sátántól származik, akkor nincs többé közvetítő számára, akin keresztül Isten érintkezhetnék vele. Azzal, hogy megtagadják a bizonyítékot, melyet Isten kegyelmesen nekik adott, kirekesztik a szívükben ragyogó világosságot, azért a sötétségben hagyatnak. Így bizonyul be Krisztus szava. "Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?" (Mt 6:23) Aki e bűnt elkövette, ideig-óráig Isten gyermekének tűnhet, de mikor a körülmények jobban feltárják a jellemét és felszínre hozzák lelkületét, akkor majd kiderül, hogy az ellenség területén állnak, az ő fekete lobogója alatt.

Atyafi, a Lélek ma hív téged. Jöjj teljes szíveddel Jézushoz! Bánd meg bűneidet, valld be azokat Istennek, hagyj el minden álnokságot, s magadévá teheted összes ígéretét: "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!" (Ésa 45:22)

Ez a kegyelem hívása. (Testimonies, 5. kötet, 634. oldal)

A LÉLEK TÜRELMESEN VÁR

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem." (Jel 3:20) 

Mindannyiunknak - idősnek és fiatalnak egyaránt - szükségünk van arra, hogy Istentől tanuljunk. Emberek is taníthatnak, hogy tisztán lássuk az igazságot, de egyedül Isten tudja megtanítani a szívet arra, hogy a megmentő igazságot elfogadja, mely azt jelenti, hogy jó és őszinte szívvel elfogadjuk az örök élet igéit. Az Úr türelmesen vár arra, hogy taníthasson és vezethessen minden vágyakozó szívet. A hiba nem a készséges Oktatóban, a világ legnagyobb tanítójában, hanem a tanulóban van, aki saját benyomásaihoz és elképzeléseihez ragaszkodik, nem adja fel emberi elméleteit, nem jön alázattal tanulni a Mesterhez. Nem engedi, hogy lelkiismeretét és szívét Isten nevelje, fegyelmezze és képezze - ahogy a gazda műveli a földet, és az építész építi a házat. "Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." (1Kor 3:9)

Mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten saját hasonlatosságára munkálja, formálja és alakítsa őt. Kedves barátaim, fiatalok és idősek, Krisztus mondja el nektek az örökkévaló igazságot: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. /Ha nem fogadjátok el tanácsadóként Krisztus szavait, nem lesz meg bennetek az ő bölcsessége és lelki élete. / Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, ... Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban." (Jn 6:53-56) Krisztus mondta: "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet."

Akik kutatják az Írásokat, és a legkomolyabban szeretnék megérteni azokat, azokban megnyilvánul a Lélek megszentelő ereje azáltal, hogy hitet ébreszt az igazságban, s mivel szívük legmélyébe rejtették az igazságot, így olyan hitük lett, mely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. Lelki izomzatuk megerősödik az élet kenyere által, mellyel élnek. 

(Manuscript Releases, 8. kötet, 162-163. oldal) 

A LÉLEK MÉG MINDIG VÁR

"Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 14:26)

A Szentlélek még mindig arra vár, hogy elvégezhesse munkáját az emberi szívben. Akik vágynak arra, hogy tanuljanak, azok közeli kapcsolatba kerülhetnek Istennel, és így beteljesedhet rajtuk az az ígéret, amit földön jártakor Krisztus mondott tanítványainak, hogy a Vigasztaló megtanít nekik mindent és eszükbe juttat minden dolgot. De ha elszakadunk Istentől, nem lehetünk többé Krisztus iskolájának tanulói, és nem fogunk többé személyes felelősséget érezni azokért a lelkekért, akikért Krisztus meghalt.

Krisztus tanítványainak az volt a legnehezebb, hogy Mesterük tanításait világosan elkülönítsék a rabbik, az írástudók és a farizeusok hagyományaitól és életelveitől. Jézus tanításai, melyekkel tanítványait képezte, s melyet ők Isten hangjaként tiszteltek, meggyőzte elméjüket és meglágyította érzelmeiket. A tanítványok nem lehettek addig élő és fénylő sugarak, amíg nem szabadultak meg az emberi mondásoktól és parancsolatoktól, s nem értékelték, szerették és cselekedték Krisztus szavait, melyek határozott igazságokként, mint értékes drágakövek mélyen bevésődtek elméjükbe és szívükbe.

Jézus eljött a világba, szent életet élt, meghalt, és eltávozott, hogy egyházára hagyja értékes kincseit, örökségét. Tanítványait tette meg a legdrágább hitelvek őrzőivé, hogy ők azt emberi tévedésektől és hagyományoktól mentesen egyházának kezébe tegyék. Úgy nyilatkoztatta ki magát előttük, mint a világ világossága és az igazság napja; és megígérte nekik a Vigasztaló Szentlelket, akit az Ő nevében az Atya küld nekik. (Signs of the Times, 1891. november 16.)

"Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok." (Jn 14:18) Az isteni Lélek, akit a világ Megváltója ígérete szerint elküld, Isten jelenléte és hatalma. Ő nem fogja elhagyni népét ebben az Isten kegyelmét nélkülöző világban, hogy Isten ellensége bántalmazza és a világ zsarnoksága zaklassa őt, hanem eljön hozzájuk. (Uo., 1891. november 23.)

A LELKET MEG LEHET SZOMORÍTANI

"És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára." (Ef 4:30) 

Szeretném minden testvér és testvérnő emlékezetébe vésni, hogy a Szentlélek megszomorítása komoly dolog. Ez akkor történik meg, amikor az emberi hírnökök a saját maguk útját járják, a hasznukért munkálkodnak és visszautasítják, hogy Isten szolgálatába lépjenek, mert a kereszt túl nehéz, vagy az önmegtagadás túl nagy ár számukra. A Szentlélek minden szívbe szeretne beköltözni. Ha mint tiszteletreméltó vendéget örömmel köszöntik, akkor azok, akik befogadták őt, teljessé lesznek Krisztusban; az elkezdett jó munka befejeződik; és a tisztátalan gondolatok, a visszás érzelmek és a lázadó tettek helyét szent gondolatok, mennyei érzelmek és krisztusi cselekedetek foglalják el.

A Szentlélek mennyei tanító. Ha figyelünk leckéire, akkor bölcsek leszünk az üdvösségre. 

De jól kell vigyáznunk szívünkre, mert túl gyakran feledkezünk el a kapott mennyei utasításról, és szentségtelen szívünk természetes hajlamai szerint akarunk cselekedni. Mindenkinek meg kell vívnia a harcot saját énjével. Figyeljünk a Szentlélek tanításaira! Ha ezek szerint cselekszünk, akkor ő újra és újra megismétli ezeket, míg a benyomások olyanok nem lesznek, mintha örök sziklába véste volna őket. 

Isten megvásárolt bennünket, és minden emberi szívben igényt tart a trónra. Lelkünket és testünket alá kell rendelnünk neki; természetes szokásainkat és vágyainkat pedig lelkünk magasabb rendű szükségleteinél alábbvalónak kell tartanunk. Ebben a munkában azonban nem hagyatkozhatunk önmagunkra. Nem követhetjük biztonsággal saját iránytűnket. A Szentléleknek kell megújítania és átalakítania bennünket. Isten szolgálatában nem lehet félmunkát végezni. 

Akik azt vallják, hogy Istennek szolgálnak, s mégis természetes ösztöneik szerint élnek, azok félrevezetik önmagukat. Krisztus mondta: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből" (Mt 22:37), "...ezt cselekedd, és élsz." (Lk 10:28)