A LÉLEK KÖZÖTTÜNK VAN

"Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk." (1Jn 4:13) 

Bár Isten Lelkét nem láthatjuk, de tudjuk, hogy emberek, akik törvényszegéseik és bűneik miatt halottak voltak, bűntudatra ébredtek és megtértek az ő munkája által. A gondatlan és az akaratos komollyá lett. A megkeményedett szívű ember megtért bűneiből, a hitetlen hívővé vált. A hazárdjátékos, a részeges és a kicsapongó állhatatos, józan és tiszta lett. A lázadó és csökönyös pedig szelíddé és Krisztushoz hasonlatossá vált. Amikor látjuk ezeket a jellembeli változásokat, biztosak lehetünk abban, hogy az egész embert Isten átalakító hatalma változtatta meg. A Szentlelket nem látjuk, de munkájának bizonyítékai szemmel láthatók azok megváltozott jellemében, akik egykor megátalkodott és makacs bűnösök voltak. Ahogy az erős szél is a magas fákat koronájuknál fogva a földre dönti, úgy tud a Szentlélek is munkálkodni az emberi szívekben, de a véges ember nem tudja ezt az isteni munkát megérteni.

Isten Lelke az egyes emberekben különbözőképpen nyilvánul meg. Van akit Isten Igéjén keresztül a Szentlélek közeledése mintegy remegéssel tölt el. Meggyőződése olyan erős lesz, hogy úgy tűnik, a hurrikán és az érzések tömkelege tombol a szívében, és egész lénye összeroskad az igazság átalakító ereje hatására. Amikor a megtérő lélek elnyeri az Úr bocsánatát, telve lesz buzgalommal, Isten iránti szeretettel, komolysággal és energiával, s az életadó Lelket, melyet befogadott, nem tudja elnyomni. Krisztus az örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. Szerető érzései olyan mélyek és áthatóak lesznek, amilyen bánata és gyötrelme volt. Lelkéből a nagy mélység szökőárjához hasonló hálaadás és dicséret tör elő. Hála és öröm, így visszhangozva a mennyei hárfák örömhangjait.

El kell mondania tapasztalatát, de nem valami pontos, közönséges, kitervelt módon. 

Lelke Jézus Krisztus érdemei által felszabadult, és egész lényét megrázza a felismerés, hogy Isten megváltotta Őt. (Review and Herald, 1896. május 5.) 

A LÉLEK SEGÍT ABBAN, HOGY ISTEN GYERMEKEIVÉ LEGYÜNK

"Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai." (Róm 8:14)

Úgy jelent meg Krisztus az emberek között, mint Isten követe. Úgy beszélt, mint akinek hatalma van, erőteljes kifejezésekkel jellemezte önmagát, híveitől feltétlen hitet és engedelmességet követelt. Mi mint nép, az ő Igéjében lefektetett alapelvekre építjük hitünket. Odaszántuk szívünket és lelkünket az élő Igének való engedelmességre, és arra, hogy követjük az "Így szól az Úr" szavát.

Jelenlegi és jövőbeli reménységünk is a Krisztussal és Istennel való kapcsolatunktól függ.

Pál apostol mély értelmű szavakkal erősíti meg hitünket ebben a vonatkozásban. 

Azoknak, akiket Isten Lelke vezérel, akiknek szívében Krisztus kegyelme lakozik, ezt írja:

 "Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. 

Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg." (Róm 8:16-17) 

"Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" 

Krisztus arra hívott el, hogy jöjjünk ki a világból és különüljünk el attól. Arra hívott el, hogy szent életet éljünk, hogy szívünk folyamatosan Istenhez vonzódjék, és életünkben szüntelenül jelen legyen a Szentlélek. Aki igazán hisz Krisztusban, azon meglátszik, hogy szeretetének kegyelme lakik szívében. Aki valaha elidegenedett Istentől, az most a vele való közösségről tesz bizonyságot, s akin valaha érzéki természete uralkodott, most azon az isteni jellemvonások láthatók.

Isten gyermekeinek az igazság munkásaivá, állandó Istent-keresőkké és akaratának állandó cselekvőivé kell válniuk. Ez teszi őket teljessé Krisztusban. 

Angyalok, emberek és az el nem bukott világok lakói előtt kell bizonyítaniuk, hogy életük Isten akaratával megegyezik, s hogy ők országa alapelveinek hűséges megvalósítói. 

A Szentlélek - aki hit által lakik szívükben - közösségbe hozza őket Krisztussal és egymással, és megtermi bennük a szentség drága gyümölcseit. 

(Review and Herald, 1909. augusztus 19.)

A LÉLEK KÖZBENJÁR ÉRTÜNK

"Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért." (Róm 8:27) 

Csupán egyetlen módon járulhatunk Istenhez. Imáink egyetlen név által juthatnak el hozzá: közbenjárónk az Úr Jézus által. Kell, hogy az ő Lelke ihlesse kéréseinket. A füstölőkben - melyeket a szentélyben lóbáltak meg Isten előtt - nem lehetett idegen tüzet használni. Tehát maga Isten szítja szívünkben az égő vágyat, hogy imáink elfogadhatók legyenek előtte. A bennünk élő Szentléleknek kell közbenjárnia értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Imánkat szükségleteink mély átérzésének, és a kért dolgok utáni erős vágynak kell jellemeznie. Máskülönben nem nyernek meghallgatást imáink.
Nem szabad belefáradnunk, sem felhagynunk kéréseinkkel, ha a válasz nem érkezik meg azonnal. "...erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt." (Mt 11:12)
Az erőszak itt szent buzgóságot jelent, amit Jákob is gyakorolt.
Nem arra van szükség, hogy erőteljes érzésekbe lovaljuk bele magunkat, hanem arra, hogy csendben, kitartóan tárjuk fel kéréseinket a kegyelem királyi széke előtt. A mi részünk az, hogy megalázzuk magunkat Isten előtt, megvalljuk bűneinket, és hittel közeledjünk hozzá.
Az Úr válaszolt Dániel imájára, de nem azért, hogy Dániel önmagát dicsőíttesse, hanem azért, hogy az áldás Istent dicsőítse. Isten terve az, hogy gondviselése és kegyelme által nyilatkoztassa ki önmagát. Imáink tárgya Isten dicsősége kell hogy legyen, és nem önmagunk dicsőítése.

Ha gyengének, tudatlannak és tehetetlennek érezzük magunkat - amilyenek valójában vagyunk is -, akkor alázatosan folyamodhatunk Istenhez. A lelket az teszi büszkévé és önigazulttá, hogy nem ismeri Istent és Krisztust. Amikor egy ember önmagát nagynak vagy jónak tartja, mindez csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy nem ismeri Istent. A szív büszkesége mindig összefügg Isten ismeretének hiányával. Az Istentől jövő fény felfedi saját sötétségünket és nyomorunkat. 

Amikor Isten kinyilatkoztatta dicsőségét Dánielnek, ő így írja le a hatást: "...semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm." (Dán 10:8)

Abban a pillanatban, amikor az őszintén kereső ember olyannak látja meg Istent, mint amilyen valójában, önmagát is ugyanúgy fogja látni, mint Dániel. 
Akkor nem fogja hiú módon saját lelkét magasztalni, hanem mélységesen átérzi Isten szentségét és követelményeinek igazságos voltát.
(Review and Herald, 1897. február 9.)

A LÉLEK A MI SEGÍTSÉGÜNK

"Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."
(Róm 8:26)

A Szentlélek önt szavakba minden őszinte imát. Felismertem, hogy amikor másokért imádkozom, akkor a Lélek esedezik értem és minden szentekért. Az ő közbenjárása Isten akarata szerint való, és sohasem ellenkezik azzal. "A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek"; és a Lélek - mivel Ő is Isten - tudja Isten gondolatait; ennélfogva minden betegekért, vagy más szükségletekért mondott imánkat Isten akarata szerint veszi figyelembe. "Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke." (1Kor 2:11)

Ha Isten tanít bennünket, akkor az ő kinyilatkoztatott akaratával összhangban fogunk imádkozni, és úgy, hogy az általunk nem ismert akaratának alávetjük magunkat. A drága Igére hagyatkozva Isten akaratával összhangban kell imádkoznunk, bízva abban, hogy Krisztus nemcsak tanítványaiért, hanem tanítványainak is adta önmagát. Az Írás kijelenti: "rájuk lehele, és monda nékik: 

Vegyetek Szent Lelket". (Jn 20:22)

Jézus arra vár, hogy rálehelhessen tanítványaira, nekik adhassa megszentelő Lelkének ihletését, és éltető befolyását önmagából lelkükbe tölthesse. Szeretné megértetni velük, hogy nem szolgálhatnak egyszerre két úrnak. Életük nem lehet megosztott. A hírnökökben Krisztusnak kell élnie, neki kell munkálkodnia képességeiken keresztül, és neki kell cselekednie adottságaik által. 

Akaratukat alá kell vetniük az Ő akaratának. Lelkétől áthatottan kell cselekedniük, hogy többé ne ők éljenek, hanem éljen bennük Krisztus. Jézus szeretné elméjükbe vésni azt az ígéretét, hogy Szentlelkének adománya által az Atyától kapott dicsőséget adja nekik, hogy Ő és népe egyek legyenek Istenben. Utunkat és akaratunkat alá kell rendelnünk Isten akaratának, tudván hogy az szent, igaz és jó. 

(Signs of the Times, 1892. október 3.) 

A KEGYELEM ESŐJE

"Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn." (Zak 10:1) 

Keleten a korai eső vetésnek idején esik. Ez az eső szükséges ahhoz, hogy a mag kicsírázzék. A termékenyítő záporok hatására a gyenge hajtások felnövekednek. A késői eső, mely nem sokkal az idény vége előtt esik, megérleli a gabonát és felkészíti az aratásra. Az Úr e természeti jelenségeket a Szentlélek munkájának ábrázolására használja. Ahogy a harmat és az eső lehull, hogy általa kicsírázzék a mag, majd később, hogy beérlelje a termést az aratásra, úgy adja a Szentlelket is, hogy lépésről lépésre előre vigye a lelki növekedés folyamatát. A gabona learatása jelképezi Isten kegyelmi munkájának befejezését a szívben. A Szentlélek ereje által az ember jellemében tökéletesen kialakul Isten képmása. Nekünk teljesen át kell alakulnunk Krisztus hasonlatosságára...

Sokan súlyosan elmulasztották elnyerni a korai esőt. Nem tartottak igényt minden lehetőségre, amit Isten biztosított számukra. Ők azt várják, hogy a hiányt majd a késői eső pótolja. A kegyelem legbőségesebb áradásakor akarják megnyitni szívüket, hogy megkapják azt. Ezzel félelmetes hibát követnek el. Folyamatosan előre kell haladnia a munkának, melyet Isten azzal kezdett, hogy fényét és az ismeretet árasztotta rá. Mindenkinek egyénileg kell felismernie saját szükségleteit.

A szívből el kell távolítanunk minden szennyet, és meg kell tisztítanunk ahhoz, hogy a Lélek beköltözhessék.

A korai tanítványok úgy készültek a Szentlélek pünkösdnapi kitöltetésére, hogy megbánták, majd elhagyták bűneiket, és komoly imával odaszánták magukat Istennek. Ugyanezt a munkát kell nekünk is elvégeznünk, csak nagyobb mértékben. S akkor az emberi hírnöknek csak az áldást kellene kérnie, és várnia, hogy az Úr tökéletesen bevégezze az általa elkezdett munkát. Isten az, aki elkezdte a munkát, és be is fogja fejezni: teljessé teszi az embert Jézus Krisztusban. 

Azt a kegyelmet azonban, amit a korai eső jelképez, nem szabad nélkülöznünk. Csak azok fogják megkapni a nagyobb világosságot, akik a szerint a világosság szerint élnek, amit már megkaptak. 

Ha napról napra nem haladunk előre a keresztényi erények bemutatásában, akkor fel sem fogjuk ismerni a Szentléleknek a késői esőben történő megnyilvánulását. 

(Review and Herald, 1897. március 2.) 

AZ ÉLŐ VÍZBŐL MÁSOKNAK

"Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne." (Jn 4:14) 

A megváltás terve ajándékkal kezdődik és végződik, ezért azt tovább kell adni. Ugyanaz az áldozatkész lelkület, mely üdvösségünket megszerezte, tovább él azok szívében, akik részesülnek a mennyei ajándékból.

Péter apostol ezt mondja: "Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Pt 4:10)

Jézus pedig így szólt tanítványaihoz, amikor kiküldte őket: ... "ingyen vettétek, ingyen adjátok". (Mt 10:8)

Aki teljes összhangban él Krisztussal, abban nem lehet semmi önzés, vagy magába fordulás. 

Aki iszik az élet vizéből, az felismeri, hogy az "örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne". Krisztus Lelke olyan benne, mint a sivatagban feltörő forrás, mely azért van, hogy felüdítsen mindenkit, aki eped a szomjúságtól, és vágyik inni az élet vizéből.

A Krisztushoz hasonló szerető és önfeláldozó lelkület ösztönözte Pál apostolt is arra, hogy sokféle munkáját elvégezze. Így szól erről:

"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok." (Róm 1:14)

 "Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát." (Ef 3:8)

Urunk azt tervezte, hogy egyháza az Őbenne lévő teljességet és tökéletességet tükrözze. Isten adományaiból folyamatosan részesülünk és miközben megosztjuk másokkal, Krisztus szeretetét és nagylelkűségét mutatjuk be a világnak. Míg a menny nagy igyekezettel gyorsan küldi hírnökeit a világ minden tájára, hogy előrevigyék a megváltás művét, Isten élő egyházának is együtt kell dolgoznia Jézus Krisztussal. Mi Jézus láthatatlan testének tagjai vagyunk. Ő a fej, aki a test minden tagját irányítja. Végtelen kegyelméből Jézus maga munkálkodik az emberi szívekben, és lenyűgöző lelki változásokat visz véghez, melyeket az angyalok csodálattal és örömmel szemlélnek.

 (Review and Herald, 1908. december 24.)

AKITŐL AZ ÚJ ÉLET SZÁRMAZIK

"Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." (Jn 3:5) 

Ahhoz, hogy Isten elfogadhassa szolgálatunkat, "újjá kell születnünk". Természetes hajlamaink ellentétesek Isten Lelkével, le kell azokat vetnünk. Új férfiakká és nőkké kell válnunk Jézus Krisztusban. Régi életünket új élettel kell felváltani, olyan élettel, mely telve van szeretettel, bizalommal és készséges engedelmességgel.

Gondolod, hogy egy ilyen változás nem szükséges ahhoz, hogy belépj Isten országába? Figyeld meg a mennyei Felség szavait: "Szükség néktek újonnan születnetek!" (Jn 3:7) "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába." (Mt 18:3)

Ha ez a változás nem megy végbe bennünk, nem szolgálhatunk Istennek tetszően.

Munkánk eredménytelen lesz, földi tervekkel kezdünk foglalkozni, idegen tűz, Istennel szembeni tiszteletlenség lesz az áldozatunk. Életünk szentségtelen és boldogtalan lesz, nyugtalansággal és bajjal telik meg.

A szív megváltozása - melyet az újjászületés jelenít meg - csak a Szentlélek hathatós munkájának eredménye lehet. Egyedül Ő tud megtisztítani minket minden tisztátalanságtól. Ha megengedjük, hogy megolvassza és átalakítsa szívünket, akkor felismerjük Isten országának jellegét, és rájövünk, hogy szükséges megváltoznunk ahhoz, hogy ebbe az országba beléphessünk. 

A büszkeség és az önszeretet ellenáll Isten Lelkének; a lélek minden természetes hajlama elzárkózik attól a változástól, hogy az önteltségből és büszkeségből Krisztus szelídsége és szerénysége legyen. 

Ha azonban az örök élet felé vezető ösvényen haladunk, akkor nem szabad hallgatnunk az "én" suttogására. 

Alázattal és bűnbánattal kell könyörögnünk mennyei Atyánkhoz: "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem." (Zsolt 51:12)

 Ha isteni világosságot kapunk, és együttműködünk a mennyei hírnökökkel, akkor "újjászülettünk", Krisztus ereje által megszabadultunk bűneink terhétől.

Krisztus azért jött el világunkba, mert látta, hogy az emberek elveszítették Isten képmását és természetét. Látta, hogy messzire eltértek a békesség és tisztaság ösvényétől, és ha magukra maradnak, akkor sohasem találnak vissza. 

Tökéletes és teljes kegyelmet hozott, hogy kőszívünket hússzívvé, bűnös természetünket pedig az ő hasonlatosságára alakítsa át, hogy miközben az isteni természet részeseivé válunk, előkészülhessünk a mennyei udvarokba. 

(Youth's Instructor, 1897. szeptember 9.) 

TÜZES NYELVEK

"És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok." (ApCsel 2:3-4) 

Ha alázatos és nyitott lélekkel kutatod a Szentírást, erőfeszítéseid bőségesen megtérülnek. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg." (1Kor 2:14) A Bibliát ima kíséretében kell tanulmányozni. Dávidhoz hasonlóan kell imádkoznunk: "Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát." (Zsolt 119:18) Egyetlen ember sem nyerhet betekintést Isten Szavába a Szentlélek megvilágosító tevékenysége nélkül. Ha azonban Isten előtt betöltjük helyünket, akkor fényének gazdag, tiszta sugarai ránk fognak áradni.

A korai tanítványok tapasztalata is ez volt. A Szentírás leírja, hogy "mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok." (ApCsel 2:1-4) Isten kész ugyanezt az áldást ránk árasztani, ha komolyan kérjük.

Miután kitöltötte Lelkét a korai tanítványokra, az Úr nem zárta be a mennyei erőforrást.

Mi is megkaphatjuk áldásainak teljességét. A menny telve van Isten kegyelmének kincseivel, és akik hittel jönnek Istenhez, igényelhetik mindazt, amit Ő megígért. Ha nem kaptuk meg ezt az erőt, az lelki levertségünk, közönyünk és tunyaságunk miatt van. Törjünk hát ki a külsőségekből, és támadjunk fel halott állapotunkból!

Nagy munkát kell napjainkban elvégeznünk, és mi még félig sem ismertük fel, hogy mit akar az Úr tenni népéért! Beszélünk az első angyal üzenetéről, a második angyal üzenetéről, és úgy gondoljuk, hogy valamennyire értjük a harmadik angyal üzenetét is. 

De nem szabad megelégednünk jelenlegi tudásunkkal! Kéréseink hittel és bűnbánattal szálljanak fel Isten elé azért, hogy megértsük a titkokat, melyeket Isten tudatni akar szentjeivel. 

(Review and Herald, 1889. június 4.) 

A KIRÁLYSÁG "ÚJ BORA"

"És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni." (Mk 2:22)

Szükségünk van arra, hogy elménket Krisztus töltse be folyamatosan, kiűzve onnan az önzést és a bűnt. Amikor Krisztus eljött a világba, a zsidó vezetőket annyira áthatotta a farizeizmus, hogy nem tudták befogadni az ő tanításait. Jézus az összeszáradt borostömlőkhöz hasonlította őket, melyek nem alkalmasak a szőlőtő új termésének befogadására. Jézusnak új tömlőket kellett találnia, melybe királyságának új borát tölthette. Ezért fordult el a farizeusoktól és választotta ki a galileai szegény halászokat.

Jézus a világ legnagyobb tanítója. Ő embereket választott ki, akiket ki tudott képezni, akik az ő ajkáról hallották a tanítást, és akiket el is tudott küldeni; és így van ez egészen napjainkig. Így Szentlelke és Igéje által téged is ki tud képezni az ő munkájára. Amint száműzöd elmédből a hiúságot és a léhaságot, Isten azonnal betölti az űrt azzal, amit vágyik adni neked: a Szentlélekkel. Akkor a szíved jó kincseiből jó dolgokat fogsz előhozni: a gondolatok gyöngyszemeit, melyeket amikor majd mások megkapnak, dicsőíteni fogják Istent. Akkor gondolataid nem önmagadra fognak összpontosulni, nem fogod magadat mutogatni, nem fogod magad megjátszani; hanem gondolataid és minden vonzalmad központja Krisztus lesz, és majd átsugárzod másokra a fényt, mely az Igazság Napsugarából áradt rád.

Krisztus hív: "Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék." (Jn 7:37) Kimerítetted ezt a forrást? Nem, mert kimeríthetetlen. Amikor érzed, hogy szükséged van rá, azonnal ihatsz, újra és újra. A forrás mindig csörgedezik. És ha egyszer már ittál abból a forrásból, nem fogod többé keresni e világ repedezett kútjait, hogy azokból oltsad szomjadat; nem azt fogod nézni, hogyan találhatod meg a legtöbb élvezetet, szórakozást, mókát és mulatságot.
Nem, mert ittál abból a forrásból, mely Isten városának lakóit boldoggá teszi. Akkor örömöd teljes lesz; mert Krisztus, a dicsőség reménysége fog élni benned.
 (Review and Herald, 1892. március 15.)

AZ ÉGŐ TŰZ

"Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem." (Jer 20:9)  

Isten alázatos embereket fog elindítani a jelenvaló igazság üzenetének hirdetésére. Sok ilyen embert fogunk látni, akik a Szentlélek kényszerítő hatására ide-oda sietnek, hogy átadják a fényt a sötétségben lévőknek. Az igazság olyan, mintha tűz égne csontjaikban, és buzgó vággyal tölti be őket, hogy megvilágosítsák azokat, akik a sötétségben vannak. A képzett emberek közül is sokan fogják hirdetni az Úr Igéjét, de a Szentlélek gyermekeket is felhasznál arra, hogy elmenjenek, és hirdessék a mennyei üzenetet. A Lélek kitöltetik azokra, akik hallgatnak sugallatára. Ledobják magukról a társadalmi kötöttségeket, felhagynak a gyanakvással és csatlakoznak az Úr hadseregéhez.

A jövőben a közéletben tevékenykedő embereket is ihletni fogja a Szentlélek, hogy hagyják ott polgári foglalkozásukat, és menjenek el az utolsó kegyelmi üzenetet hirdetni. Amilyen gyorsan csak lehet, felkészítik őket a munkára, hogy erőfeszítéseiket siker koronázhassa. Mennyei küldöttekkel fognak együtt dolgozni, mert készek áldozatot hozni és feláldoztatni az Úr szolgálatáért. Senkinek sincs joga akadályozni ezeket a munkásokat. Jó eredményt kell kívánni nekik, amikor elmennek a nagy misszióparancs teljesítésére. Egyetlen gúnyos szót sem szabad mondani azoknak, akik a föld durva talajába hintik az evangélium áldott magvait.

A világ legértékesebb dolgait - az egyszerűséget, az alázatot, a megbízhatóságot, a tisztaságot, a makulátlan tisztességet - nem lehet sem venni, sem eladni; de ingyen megkaphatja a tudatlan és a művelt, a fekete és a fehér ember, az alázatos kétkezi dolgozó és a trónon ülő király is.

Alázatos munkások fognak osztozni a Megváltó örömében, akik nem a saját erejükre támaszkodnak, hanem mindig Istenben bízva egyszerűen munkálkodnak. Állhatatos imáik lelkeket vezetnek a kereszthez. Mialatt együttmunkálkodik önfeláldozó erőfeszítéseikkel,

Jézus szíveket fog megindítani, és véghez viszi a lelkek megtérésének csodáit. Férfiak és nők gyülekezeti közösségekbe tömörülnek. Gyülekezeti helyiségek épülnek, iskolák jönnek létre.

A munkások szíve pedig megtelik örömmel, amikor látják Isten üdvözítő kegyelmét. 

(Testimonies, 7. kötet, 26-28. oldal) 

ÉLETADÓ ERŐ

"Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, monda nékik: Vajon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek." (ApCsel 19:1-2) {YRP 20.1} 

Sokan ma is éppoly tudatlanok a Szentléleknek az emberi szívben végzett munkája felől, mint voltak az akkori hívők Efézusban; Isten Igéje pedig egyetlen igazságot sem tanít világosabban, mint ezt. Próféták és apostolok tárgyalták ezt a kérdést. Krisztus maga irányítja figyelmünket a növényvilágban látható fejlődésre, hogy ezzel Lelke működését szemléltesse a lelki élet kialakulásánál. A szőlőtő gyökeréből áradó nedv szétoszlik a vesszőkben, fenntartja a növekedést, létrehozza a virágzást és gyümölcstermést. Ez áll a Szentlélek életadó erejére is; az Üdvözítőből fakad, áthatja a lelket, újjászül; megtisztítja szándékainkat és hajlamainkat. Még a gondolatokat is alárendeli Isten akaratának és alkalmassá teszi az embert arra, hogy szent cselekedetek dicső gyümölcseit érlelje.

A lelki életnek ez a Szerzője láthatatlan; emberi tudomány nem adhat magyarázatot arra nézve, hogy ennek az életnek hogyan leszünk és maradunk részesei. A Lélek működése azonban mindenkor összhangban van a kinyilatkoztatott Igével. A szellemi világ törvényei azonosak a természet világának törvényeivel. Noha a természetes életet pillanatról pillanatra isteni erő tartja fenn, annak megőrzése mégsem történik szemmel látható csoda által, hanem azon áldások hasznosításával, amelyek rendelkezésünkre állnak. Hasonlóan a lelki életet is azok az eszközök tartják fenn, amelyeket a gondviselés juttat számunkra. Ha Krisztus követője el akar jutni "érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4:13), akkor az élet kenyeréből kell ennie és az üdvösség vizéből innia. Növekednie kell, munkálkodni, imádkozni és minden dologban betartani azokat a tanításokat, melyeket Isten adott Igéjében.

(The Acts of the Apostles, 284-285. oldal) 

A SZÍVÜNKBEN LÉVŐ KOVÁSZ

"És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele." (Lk 13:20-21) 

Ez a példázat az evangélium mélyreható, és magába olvasztó erejét ábrázolja. Ez azért szükséges, hogy az egyházat isteni hasonlatosságra alakítsa át azáltal, hogy egyenként a tagok szívében munkálkodik. Ahogy a kovász megkeleszti a tésztát, úgy dolgozik a Szentlélek is az emberi szívben, úgy, hogy annak minden képességét és erejét felhasználja, és összhangba hozza Krisztussal a lelket, a testet és az elmét.

A példázatban az asszony a lisztbe tette a kovászt. Ez azért volt szükséges, hogy egy igényt kielégítsen. Ezáltal Isten azt akarta megtaníttatni velünk, hogy az ember önerejéből nem tudja elérni az üdvösséghez szükséges dolgokat. Pusztán akarata által nem tudja megváltoztatni önmagát, ezt a munkát az isteni kovász végzi el. Átalakító és újjátevő hatalma által változást hoz létre az emberi szívben. Új gondolatok, új érzések, új célok ébrednek benne. Az ember nem kap új képességeket, de meglévő képességei megszentelődnek. A lelkiismeret, mely mindezideig halott volt, most új életre kel. Az ember önmagától nem tudja ezt a változást létrehozni, csak a Szentlélek képes erre. Akik üdvözülni szeretnének, legyenek bár alsóbb vagy felsőbb körökből, szegények vagy gazdagok, mindannyiuknak alá kell vetniük magukat ennek a hatalomnak.

Ezt az igazságot Jézus Nikodémusnak mondott szavai mutatják be: "Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. ... Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született." (Jn 3:3-8)

Ha elménket Isten Lelke irányítja, megértjük a kovász példázata általi tanulságot. Akik az igazság előtt megnyitják szívüket, hogy befogadják azt, felismerik, hogy Isten Igéje a jellem átformálásának nagy eszköze. (Review and Herald, 1899. július 25.)