A LÉLEK MEGVILÁGOSÍT

"Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy." (Jn 12:35) 

Jézus mondja: "Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket." Gyűjts össze minden sugarat, ne menj el egy mellett sem! Járj a fényben! Valósíts meg minden igazságot, melyet az Úr megmutatott! Élj azok szerint a szavak szerint, melyek Isten ajkáról származnak, s így követni fogod Jézust, amerre jár! Amikor az Úr bizonyosságra bizonyosságot, fényre fényt ad, miért van az, hogy a lelkek bizonytalankodnak, hogy kövessék-e a világosságot? Miért utasítják el az emberek, hogy világosságban haladjanak a még nagyobb világosság felé?

Az Úr nem tagadja meg Szentlelkét azoktól, akik kérik tőle. Amikor a lelkiismeret meggyőződésre jut, miért nem figyelnek Isten Lelkének hangjára, miért nem hallgatnak rá? Minden tétovázásunkkal és késlekedésünkkel olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahonnan egyre nehezebb lesz elfogadnunk a mennyei világosságot, míg végül lehetetlen lesz, hogy az intelmek és figyelmeztetések hassanak ránk. A bűnös egyre könnyebben és könnyebben mondja: "Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged." (ApCsel 24:25)

Tudom, milyen veszélyben vannak azok, akik visszautasítják, hogy az Istentől nyert világosságban járjanak. Szörnyű válságba sodorják ezzel önmagukat, és magukra maradnak, hogy a saját elgondolásaik szerint, saját útjukon járjanak. Lelkiismeretük egyre érzéketlenebbé válik. Isten hangja egyre távolabbról hallatszik, és a bűnös magára marad saját oktalanságaival.

Makacsul visszautasít minden felhívást, figyelmen kívül hagy minden javaslatot és tanácsot, elfordul megmentésének minden - számára biztosított - eszközétől, és Isten küldöttének hangja már semmi hatással sincs gondolkodására. Isten Lelkének fékező ereje már nem hat rá, és elhangzik a kijelentés: "Bálványokkal szövetkezett, ... hagyd hát magára!" (Hós 4:17)

Ó, milyen sötét, makacs és önfejű ez a függetlenség! Úgy tűnik, mintha a halál érzéketlensége ülte volna meg szívét. Ezen a folyamaton megy keresztül a lélek, ha visszautasítja a Szentlélek munkáját.

(Review and Herald, 1897. június 29.) {YRP 32.4}

A LÉLEK SZÓL HOZZÁNK

"Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot." (Jn 15:26)

Az Úr nagy kegyelméből úgy döntött, hogy kiárasztja rád Szentlelkét. Az összejöveteleken és különböző intézményeinkben nagy áldás záporozott rád. A fény, az igazság és az erő mennyei követei látogattak meg, ám ezek alapján nem szabad azt gondolnod, hogy Isten így is megáld téged.

Hogyan nyeri meg magának Krisztus választott gyermekeit? A Szentlélek hatalma által; mert a Szentlélek a Szentíráson keresztül szól elménkhez, és az igazságot az emberi szívekbe vési.

Keresztre feszítése előtt Krisztus megígérte, hogy elküldi tanítványainak a Vigasztalót.

 "Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében."(Jn 16:7-8). 

"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. 

Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek." (13-14. vers)

Krisztusnak ezt az ígéretét nem értékelték eléggé. Mivel az emberek nélkülözték Isten Lelkét, nem értették meg a törvény lelkiségét, sem annak örök követelményeit. 

Még azok, akik megvallották Krisztus iránti szeretetüket, sem értették meg a köztük és Isten közötti viszonyt, minderről csak homályos sejtésük volt. Nem értik meg kellőképpen Isten csodálatos kegyelmét, mely abban nyilvánult meg, hogy odaadta egyszülött Fiát a világ megmentéséért. 

Nem értik, milyen mélyrehatóak a szent törvény követelményei, és hogy gyakorlati életüket milyen bensőségesen át kell járniuk a törvény utasításainak. 

Nem ismerik fel, milyen nagy előjog, de egyben szükséglet is az ima, a megtérés és a Krisztus szavai szerinti élet.

A Szentlélek szolgálata az, hogy tudatosítsa a lélekben a megszentelődésnek azt a módját, amit Isten elfogad. A Szentlélek szolgálata által a lélek megvilágosodik, a jellem megújul, megszentelődik és közelebb kerül Istenhez. 

(Review and Herald, 1894. január 30.)